– Jenő, azt olvasom, hogy Orbánból ENSZ-főtitkár lehet.
– Olvasni sok mindent lehet, Lujzám. Én egyszer azt is olvastam, hogy húsz perc alatt kész a marhapörkölt.
– De ezt komoly emberek mondják!
– Attól még a marha nem puhul meg.
– Állítólag a nagyhatalmak is számolnak vele.
– Én is számolok a nyugdíjemeléssel. Ettől még nem én határozom meg.
– És az angolok meg a franciák?
– Na látod. Őket is meg kellene kérdezni.
– Orbán orosz kapcsolatai nem zavarnák őket?
– Lujzám, ha valaki évekig a szomszéd csapatának drukkol, azt ritkán kérik fel a döntő játékvezetőjének.
– És a nyelvtudás? Angolul, franciául kellene tárgyalni.
– Ott bizony nem lehet minden kényes kérdésnél azt mondani, hogy Brüsszel.
– Akkor miért beszélnek erről ennyit?
– Mert jól hangzik. Azt üzeni a híveknek, hogy a vezérnek már itthon is kicsi a szék, világméretűt keresnek neki.
– Tehát ez inkább nekünk szól?
– Szerintem elsősorban a saját közönségének.
– De az elmúlt tizenhat évvel mi lesz?
– Attól még ugyanúgy el kell számolni vele, Lujzám. Egy nemzetközi álláshirdetés nem radír.
– Akkor ez olyan, mint amikor a Béla azt mondta, hogy igazgatónak hívják?
– Pontosan.
– Aztán kiderült, hogy csak ő kérte, hogy úgy hívják.
– Látod, milyen szépen érted a diplomáciát.
– Te komolyan vennéd ezt az ENSZ-dolgot?
– Majd ha azok is komolyan veszik, akik döntenek róla.
– Addig?
– Addig ez egy újabb nagy szerep bejelentése. Egyelőre a szereposztó engedélye nélkül.





